Visszaélés-bejelentés: A modern vállalati sport?
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy vállalat, ahol mindenki makulátlanul dolgozott, senki nem lopta a céges golyóstollakat, és a kávéfőzőnél sem folyt suttogó pletykaparti. Na, ez az a hely, ami valószínűleg sosem létezett. Mert ahol emberek dolgoznak, ott előbb-utóbb előkerülnek az apró (vagy épp hatalmas) visszaélések, és egy idő után valakinek elege lesz. Így születik meg a visszaélés-bejelentés műfaja, amely sok cégnél már-már olimpiai sportággá nőtte ki magát.
Mi is az a visszaélés-bejelentés?
A visszaélés-bejelentés egy olyan lehetőség, amelyet az alkalmazottak, üzleti partnerek vagy akár ügyfelek is használhatnak, ha valami gyanúsat észlelnek egy szervezeten belül. Ez lehet korrupció, csalás, etikátlan üzleti magatartás, vagy akár az az apró, de bosszantó jelenség, hogy valaki mindig megissza az általad lefőzött kávét.
A modern szabályozások már szinte kötelezővé teszik, hogy minden közepes vagy nagyobb vállalkozás biztosítson egy csatornát a panaszbejelentésre. Ez általában egy online platform, egy telefonvonal, vagy egy rejtélyes postafiók, ahová az emberek névtelenül vagy névvel jelenthetik a tapasztalt visszásságokat.
Miért (nem) szeretjük a panaszbejelentést?
A visszaélés-bejelentési rendszereknek van egy nagy előnyük: ha jól működnek, akkor segítenek kiszűrni a csalásokat, és hosszú távon egy tisztességesebb vállalati kultúrát teremtenek. Senki sem akar olyan helyen dolgozni, ahol a főnök felesége „véletlenül” minden közbeszerzést megnyer, vagy ahol a bónuszok véletlenszerűen eltűnnek egy titkos dimenzióban.
A másik oldalon viszont ott van a bejelentések sötét oldala: az ártatlan kollégák, akik ellen bosszúhadjárat indul egy félresikerült kávészüneti vita miatt. És persze mindig akad valaki, aki az ügyfélszolgálatos kolléga hanghordozása miatt akar panaszt tenni – mintha a világ legnagyobb problémája az lenne, hogy „túl flegmán” mondta ki a „Jó napot kívánok!”.
Hogyan lehet jól csinálni?
Adjunk lehetőséget a névtelenségre – Sok ember azért nem mer bejelentést tenni, mert fél a következményektől. Ha van névtelen opció, akkor nagyobb eséllyel kerülnek elő a valóban fontos ügyek.
Ne hagyjuk parlagon a bejelentéseket – Ha valaki vette a bátorságot, hogy bejelentést tegyen, akkor azt illik kivizsgálni. Egy fiók, amelyben soha senki nem olvassa el a panaszokat, nem ér semmit (kivéve, ha dekorációnak használjuk).
Védjük meg a bejelentőt – A törvények szerint a bejelentőt nem lehet hátrányosan megkülönböztetni, még akkor sem, ha a HR-es nem örül neki, hogy valaki szóvá tette az állandóan eltűnő irodai székeket.
Ne hagyjuk, hogy a rendszer a bosszú eszköze legyen – Bár a panaszbejelentés fontos dolog, a személyes sértettségből fakadó bejelentések csak elvonják az erőforrásokat a valódi problémákról.
A visszaélés-bejelentés és a panaszbejelentés lehetőség egy tisztább, átláthatóbb munkahely megteremtésére – feltéve, hogy nem arra használjuk, hogy kitöltsük a bosszúságainkat. Ha jól működik, akkor segíthet megelőzni a komolyabb problémákat, és biztosíthatja, hogy mindenki nyugodtabban ihassa meg a reggeli kávéját – amelyet, remélhetőleg, senki sem ivott meg megint előled.
